Létnapló. A lét naplopó.

Senki sem gondolná, hogy fél öt tájban ennyire tudnak csicseregni a madarak, egyetlen fa sincs felénk, akkor meg hol laknak? Biztosan a Klauzál téren, repülni oly jó és csirimpimpülniilniülnicsipcsirip már itt is vannak. Hihetetlenül korán van az a fél nyolc, én pedig konstatáltam hogy egyetlen lábbeliben sem vagyok képes normálisan járni a színestalpún kívül. Ez az új papucs.. lábujjak előrecsúsznak, térdek összekoccannak a nagy sietségben.

Anna sír. Mi a baj? Nem csodálom hogy kiborult. Normális esetben már én is így cselekedtem volna, de ez az iskola nem normális eset, olyan egykedvűséggel csinálok mindent, még mindig hiányzik belőlem a céltudatosság és a judit te többre vagy képes fogalmam sincs hol nyaral, de már egy éve nem láttam. Még mindig nehezen megy ez a szocializálódás. Nem vagyok elég nyitott. Most hogy vigasztaljam meg? Meg kéne ölelgetni egy picit? Olyan bénán jön ki az egész..

Na Juditka, lássuk! Hujuj. Már nem csak egy neptunkód vagyok? Van egy csillagos ötöse a kiselőadásból.. Aj-ha! Pedig annyira izgultam.. sőt.. én voltam a legborzalmasabb, bár senki sem figyelt.. biztosan a természetfilmes párhuzamom miatt.. Négyeske. Tökéletes, köszönöm.

Hát te? Nyelvvizsgázni jössz?
Hát én.. itt lakom. Hát te?
Kivel össze nem fut az ember! Bori.. igen Bori. Volt évfolyamtárs, ennes. Életemben nem beszéltem vele, most pedig mosolyogva, csillogó szemekkel meséljük egymásnak, kivel mi történt az elmúlt évben.

A busz diszkópadlós, hosszúak az árnyékok. Az én lábam is van olyan szép? Hosszúak az árnyékok és igenis van olyan szép.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap újból ébresztő, fél nyolc. Mert Apád sem lesz itthon és akkor ki vigyáz az ácsokra? Lambériáznak. Rajzfilm reggelizéshez, Sooby Doo-n már aludtam, öt percenként csörgött a telefon, jó jó.. fűrészelnek.. kalapálnak.. ébren vagyok ám.. mellesleg felőlem vihetik a tévét.

Selymeshajú. El is felejtettem, vagyis nem hagyott mély nyomot, épp csak elraktározta magát a hosszútávú memóriámba, hogy ott ül a folyosón egy padon, épp csak egy pillanat műve volt az egész. Lenge áprilisokban, lenge áprilisokban. Tegnap esti külker-onlájnos kalandozás, jé ő az! Ez a judit is szinte elveszett belőlem és most ott kopogtatott - engedj be, engedj be. Hát te? Épp csak látogatóba jött, ó Juditom te sosem lehetsz iparművész, és már ment is.

Elsöpörtem a járdát, közben Fickónak énekeltem, hogy Jutka átúszott a folyón. Semmi mást, csak ezt az egy sort, halványan derengett, hogy a hétfő álmodik valamiről.. de csak Jutka átúszott a folyón, Jutka átúszott a folyón, Jutka átúszott a folyóón.

Na gyere Fiam! Várnak az őzek!

Szoknya, blúz kivasalva, szendvicsek megkenve. A biológiai szükségleteim felülkerekedtek minden egyéb vágyamon és ez drive-hoz vezetett, ami tulajdonképpen motiváció, hogy azon nyomban a fejemre húzzam a paplant. Alszom pityipű.

A BGF/KKFK kollégiumi fellebbezéseket elbíráló testülete sajnálattal értesíti, hogy fellebbezése nem tartalmaz olyan körülményt, amely a korlátozott férőhely elnyerését az Ön esetében indokolná, ezért a fellebbezését elutasítja. Elutasításunk következményeként viszont a korábban benyújtott pályázata továbbra is várólistán maradt. Az elbíráló testület fenti döntésével kapcsolatban 15 napon belül jogorvoslati kérelmet nyújthat be a BGF rektorához.

Viszont pszichológia négyes. A piros bugyimat már megint fordítva vettem fel, talán ezért? :$  Olyan jó érzés néha valami épkézláb jegyet is kapni.

Nem biztos, hogy ki tudok tekerni. Sőt. Holnapra izomláz. Toljuk egy picit. Ó..én sem voltam szerelmes óvodában..csak a Gyurika belém. Legalább is megpuszilt és tök izgatottan meséltem Anyának. Mi mindig barátnők voltunk. És az óvónéni mondta, hogy mi már biztosan ismerjük egymást, mert egy utcában lakunk.. hát.. életemben nem láttalak.. ki a franc ez? De jó volt veled játszani. Alsóban is, emlékszel? Hogy tudtam ennyi hülyeséget kitalálni! Túl élénk volt a fantáziám. Negyedikben meztelenül fürödtünk a Sióban. Sára hozott labdát, Rita meg a plédet, a lábad pedig elvágta egy kagyló. Hogy vérzett! Na majd ha megengedik a Balatont! Csak vicceltem. Amúgy lecsónakáznék rajta egyszer. Na. Épp ideje volt. Szerintem magasabban vagyunk, mint Tóti. Én is elsárkányrepülőzgetnék itt. Búzamezők, erdősávok, idill. Mi ez a csapás? És ha van benn valaki? Netán itt is lakik? Ugyan. Itthon mindenkinek van valami kis hajléka. Haj-lék. Gondolkoztál már rajta, hogy a billentyű milyen kedves kifejezés? Betti te nem szoktál félni. Szúr ez a gaz, még jó, hogy cipőben jöttem. Nem látok senkit. Aki erre jár biztosan mind benéz. Én is benéznék. Állami földmérés 1986. Bemenni tilos és életveszélyes. Ó.. hisz már nem is lehet felmenni. Elvitték a létrákat. Már akkor is elég félelmetes volt.. öt éve.. emlékszel? Tériszonyos Judit tíz méter magasságban ugorjon át egy fél méter széles szakadékot. Ráadásul az a hülye kampó is.. ha beleakadt volna a ruhámba.. Ti meg ott ültetek a korláton, azon a rozsdás korláton én pedig idegeskedtem mi lesz, ha leestek. Hjaj.

Mélység, napkelet, aztán csak úgy fék nélkül. Amióta Feri "megszerelte", azóta csak az első fog, sőt, már az se. Menetszél, bikinifelső, lenge póló és aminek fáznia kell az fázik.. kollégistásan nemes egyszerűséggel azt mondanám hogy integetnek a mamillái irdatlannevetés a háromszázkettőben még a földszinten is hallják az ember önkéntelenül is vigyorog, ugyan ki látja..

Úgy hintáznék.  Ki a nehezebb? Nemcsoda, alig eszek mostanság. Ó Betti, nagyon ügyes vagy! Szuper érettségi, irány Pest. Miért néznének ki? Nem vagy furcsa. A furcsa én vagyok.. Vagyis én juditos vagyok, te meg bettis és így van rendjén. Különben is gyógytornásznak csak kedves lányok jelentkeznek, másokon akarnak segíteni, biztosan nem gonoszak.

Nap lemenőben, hajam szinte a homokot söpri. Menjünk, fázom. Oké.

Hideg a csempe a derekam alatt. Csípőcsont. Szeretem azt a két kis gödröcskét, ha rányomom a tenyerem, a vákum miatt cuppan. Hideg a csempe, fejem fölött a mosdókagyló. Fekszem a fürdőszobaszőnyegen, messze a plafon, fényes gömb, tejüveg, szórt fény. El tudnék aludni. Ez az amikor azt mondják, epét? Pfuj. Csodalapos hasak, ötvenhárom kilók százhetvenhat centik. Egy idő után megszűnnek az igények - csakis a test kívánalmai - elég pár falat, létminimum. A lét elviselhetetlenül könnyű. Pont ezek a lelkiállapotok kellenek hozzá, így többedjére értettem meg igazán és mindez olyan magasságokba emeli, hogy onnan minden más csak lejjebb lehet.

Tomáš karon fogta Terezát, és elmentek a parkba, ahol évekkel ezelőtt gyakran sétáltak. Kék, sárga, piros padok álltak benne. Leültek az egyikre és Tomáš azt mondta: -Én értelek. Tudom mit akarsz. Mindent elintéztem. Most fogd magad és menj fel a Petřínre.
Terezát hirtelen szorongás fogta el: -A Petřínre? Miért pont a Petřínre?
-Menj fel a tetejére és mindent megértesz.
Terezának minden porcikája tiltakozott a séta ellen: olyan gyenge volt a teste, hogy nem tudott felemelkedni a padról. De képtelen volt nem engedelmeskedni Tomášnak. Minden erejét összeszedve felállt.
Visszafordult. Tomáš még mindig a padon ült, és szinte vidáman mosolygott rá. Intett Terezának és kézmozdulata arra biztatta, hogy menjen.

...

Tereza tele volt szorongással, de a hegy olyan csöndes volt, és ez a csönd annyira megnyugtatta, hogy nem ellenkezett, és a hegy ölelő karjaira bízta magát.

...

A férfi nem erőltetett semmit, karon fogtaTerezát és mentek a tágas réten és Tereza képtelen volt fát választani. Senki sem kényszerítette, hogy siessen, de ő tudta, hogy úgysem menekülhet. Amikor megpillantott maga előtt egy virágzó gesztenyefát megállt. Hátát a törzsének támasztotta, és fölpillantott: naptól átvilágított zöld lombokat látott, és a távolból, finoman és andalítóan , mintha ezernyi hegedű szólna benne, hallotta a várost.

...

-Csakhogy ez nem az én kívánságom.
-Ha ez nem a maga kívánsága - mondta nagyon szelíden - akkor nem tehetjük meg. Ehhez nincs jogunk.

Jaj. Valamit enni kéne, enni kéne, csak az a három-négy szem búzapufi a mai napra. Még inni sem ittam. Jóformán nem is vagyok éhes, de tudom, aki nem eszik az gyenge, erőtlen..minden téren. Ép testben ép lélek. Csak olyan nehéz.Erőltetem, erőltetem.

Most rakom az empéhármamra a pozitív szellemi táplálékot. Tegnap letöltöttem Radnóti legszebb verseit, ha máshogy nem megy, hallgatva.. Nem, nem erőltetett intelleksünösödés, amolyan választható.. ami csak jól esik. Irodalmi fülbevaló. A pipacs szöszöske szára zöld. Micsoda kedves szó..szöszöske.

Már csak kettőt kell aludni, csütörtökön még Andi is, együtt megyünk vizsgázni.

Anya meg holnap. Vezess óvatosan és hozz nekem olyan papucsot! Fehér is jó lesz! Épp a puskáit írta, amikor felhívtam. Tanárnéni létére..ezt tudja meg a Kockásfülű Nyúl!

Meg kell magad erőltetni, jókedvűnek kell most lenni.
Át kell magad rágnod rajta, át kell rajta magad látni.
Át kell kicsit lényegülni, máshogyan kell hozzáállni,
fel kell vállalnod magad és kész, ezt be kell most vállalni!

Mindig abban a pillanatban jön a segítség, amikor a legnagyobb szükség van rá. <3

Anya kötelezően ajánlott jelleggel elkezdett egy kétéves másoddiplomát februárban, és be kell valljam, sokkal lelkiismeretesebben magolja a tételeket mint én. De vacsora..az nincs. Legutóbb is, amikor megkérdeztem mi lesz az ebéd:
NEMHISZEMELHOGYITTHONMINDENKICSAKENNIAKARFŐZZEKMOSSAK
TAKRÍTSAKÉSNEBUKJAKMEGKEDDEN...
Elvonult a spájzba puff puff, a hűtőládából csak úgy repkedtek a húsok.
Azóta igyekszünk a kedvében járni, Apával tegnap remek pácolt kacsamellet sütöttünk, vagyis ő , én néztem. Szakácstudományom igencsak kezdetleges, viszont szeretnék majd egyszer jól főzni, ételkülönlegességeket kipróbálni, vagy csak túl sok Chowdert néztem?
Mindegy mindegy, de ezt az idétlen makroökonómiát elég nehezen tudom begyömöszölni a fejembe. Szakszavak, bonyolult kifejezések, már-már ott tartok, hogy képregényt rajzolok, minden mondathoz egy-egy kockát. Például: Kerek tavacska benne három hal, Karcsi Karola és Kinga, mert a tőke jele K, ők a tőke(hal)állomány, a termelés változása pedig egy zsinóron lóg lefelé a munktényezőkről, tehát függ. Fölötte pedig Mr. Kereslet - a pálcikaember - egy Reálbér feliratú lufin himbálja magát a munka felé.

ááááÁŰŰŰŰŰŰűűűűűűűűűűűűűűűűááááá
ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
áááááááááááááááááááááááááááááááúű

űéűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűűű űáúúű

Kedvtelen. Keresem az Azt Ami Majd-ot. Hol vagy? Hol vagy?

Túrurú, a cseresznyefán.  A legtetején..balra..igen az az.. HAMM  a kukacot is!

A gyomrom. Ha tegnap remegő térdekkel feküdtem le reggelre persze, hogy fájt. Kell ez? Mire jó? Megerősít? Csak kínzom magam..az nem lehet..örökbe adtad..minden csak béna klisék halmaza..előttem is, utánam is. Végül ugyanarra a sorsra jutunk mindannyian.

Bedagadt szemek, vörös hajak. Még nyárra kipróbálom a padlizsánt és szerintem végleg megállapodunk a mostaninál. Pállal. Ma reggel felkeltem és rájöttem egy csomó dologra. Semmi nagy horderejű dologra nem kell itt gondolni kérem szépen, csak kis apróságok, mint mindig. Szeretem Pált, de unom, attól hogy unom, továbbra is szeretem és ha most nem lesz, abból nem következik egyenesen, hogy soha többé nem lesz. Fodroshajú Judit. Ezt az egészet bedobván egy fordító gépbe értelmezzük átvitten! Aztán pedig az újság cigi telefon kezdetű sláger, most jöttem rá, kinek is a szíve hever a sarokban.

Per pillanat valahogy a matek kettesemnek sem tudok örülni. Csak az az épp ideje volt érzés van bennem, pontosan negyedszer írtam százpontost, de ez is csak egy ajándék volt. A mikroökonómia hármas is. Vagy ez éppenséggel minden másért cserébe? Mindent ki kell érdemelni. Vagy csakúgy jár?

Ritának milyen helyes barátja van..
A mondat megállt a levegőben. Még egy arról, hogy milyen lehet itt, az ozorai várban dolgozni, majd felkullogtam a szobámba. A velem való mindennemű kapcsolattartás kész kudarc.

Azt hiszem, ma álmomban én is felhőket fogok integrálni.

Márpedig a konyhai papírtörlő univerzális.

Összefolynak a napok. Csipcsup apróságok. Csütörtökön amikor búzapufit majszolva leszálltam a metróról az egyik felügyelő jóétvágyat kívánt. Egész délelőtt mosolyogtam, mennyit is ér egy apró kedvesség..

Aztán mikroökonómia százpontos, csomó ismerős arc. Te is jössz matekból? Szerdán pénzügy? No merre kopognak azok a cipősarkak? A tanárok tüntetőlegesen hátat fordítanak, cseles ez a rövidnadrág. Kihúz - lapoz lapoz - elolvas - megjegyez - visszacsúsztat - combot összetollaz - leír. Képtelen vagyok olyasvalamit megjegyezni, amit nem értek és túl sok minden áll vagy bukik rajta, nem éri meg a kockázatot. Még fél óra. Sugdolózunk. Add ide az igaz-hamist! Hátulról előre. Kopp kopp. Adja ide azt a rolót! Hosszú tekercs a mögöttem ülő fiú padjából, a tanárnő húzza, húzza de még mindig jön..megvan vagy három méter, mindenki nevet, a nyakába akasztja, úgy megy le a lépcsőn. Most vegye el tőle, írja rá az egyest? Utolsó percek, hangosan diktálom Csillának az ICC-görbe definícióját. Tiszta toll a combom..úgy nézek ki mint egy kislány.

Ma pedig megettem egy hatalmas tál epret és cseresznyét. Fülbevalót? Sőt még a danolóm is visszatért, az pedig csak jót jelenthet. Apa elállította a rádiót, csak a sláger fogható, azóta én vagyok a házi Pataki Attila.

Minden rendben van, de mégsem. Szavak, gesztusok, amelyekből próbálom összerakni magam egy újból teljes judittá, de egyszerűen minden visszahúz és ugyanaz az érzés, mint amikor Betti még az elején megkérdezte, ha ezt megunjuk, utána mit játszunk? Hisz még el se kezdtük.. ezt nem lehet megérteni, csak elfogadni.

Ráadásul maholnap húsz évesen illene egy-két dolgot eldönteni. Tanácstalan mitévő. Majdcsak rám talál. Integet a villamosról, lepottyan a fáról vagy az is lehet, hogy itt hever a lábam előtt és csoda, hogy nem esek hasra benne.

Hogy gyűjtsem össze az összes bálnát, ha már valaki összegyűjtötte? Ehh. Viszont nekem vannak olyanjaim, amik neki még nincsenek.

Egy óra húsz percet késett. Ráadásul zh. Amikor végre beesett, engedélyezte, hogy 10perccel tovább írjuk, valamit valamiért és csak mosolygott a bajsza alatt. Csak ne kellett volna olyan korán kelni. Csak az a kész röhej hogy az átmulatott szerda éjszakák után még fizetést is kap. Már nem is érdekel. Rádióegy, kész diszkó a szobámban, de én olyan jót aludtam a lédigagákra, utána hazáig pörög, csupa móka és kacagás, az a fajta judit, aki rögtön felvillanyozza a napodat. Spenótot mostam, mi a francnak kell veszekedni, ráadásul ilyen hülyeségeken, hagyjátok már abba, fáj a fejem tőletek. És csak az elfojtott vágyódás, amikor úgy érzem végre kibontakozhatna, újra hét lakat alá. Megyek és a fülemre csukom a kandallóajtót.